2021 – 2023 Miss P. Sorozat

Irónia és humor Miss P. sorozat (2021-23)

A sorozat a modern nőiesség ironikus oldalát tárja fel Miss P. karakterén keresztül, aki a társadalmi nyomás alatt álló nő szimbóluma. A „Trapéz” és a „Híd” című művek sötét humorral és erőteljes képi világgal kritizálják a politikai és kulturális narratívákat. A konceptuális művészet és a figuratív kifejezés elegáns elegyeként esztétikai és intellektuális mélységével ragadja meg a nézőt.

Miss P. iszonyúan élvezi a Brexitet (Trapéz) (2021)

A holttesthez hasonlatos, a trapézon fejjel lefelé lógó fehér nő arcán groteszk mosollyal szimbolizálja a Brexit miatt „bajba jutott országot”. A mű egyszerre ironikus és nyugtalanító, erős társadalmi kommentárt kínálva a modern politikai diskurzusok felett érzett tehetetlenségről.

Miss P. nagyszerűen érzi magát (A híd) (2022)

A „Híd” a modern élet abszurditását és a nőre nehezedő társadalmi nyomást tárja elénk, sajátos ironikus stílussal feltárva a társadalmi elvárások és a valóság közötti éles ellentétet. A figuratív és absztrakt elemek keveréke a nézőt a társadalmi narratívák újragondolására ösztönzi.

Miss P. örömmel leleplezi a meztelen igazságot (2022) – Modern Venus II. festmény és performansz

A plasztikai műtéten áteső fehér női alak kényelmesen pihen egy zöld orvosi lepedő alatt, nyitott hassal, mintha élvezné az eljárást. Az alkotás kommentár a szépség árucikké válásáról és arra ösztönzi a nézőt, hogy kérdőjelezze meg a modern kultúra normáit.

A festmény akkor ihletődött, mikor az egyik vendég zsír-leszívás után érkezett a próbára és átvérzett a kötése.

Festmény-Ruha-Ékszer Parafrázis (2014 – napjainkig)

Adele Frank művészete egyedi szimbiózist hoz létre a divat és a képzőművészet között, ahol a kifinomult couture elegancia kortárs, konceptuális formákba öntve jelenik meg. Festményei és ruhakreációi közötti szoros vizuális és technikai párbeszéd különösen saját, egyedi gyűrt varrástechnika alkalmazásában figyelhető meg, amely háromdimenziós, izgalmas textúrákat hoz létre. A technika mögötti inspirációt a XIX századi turnűr adta. Ezen 3D textúráknak köszönhetően a festmények figuratív ábrázolásai a vászonból kiemelkednek. A ruhák szintén ugyanezt a gyűrt varrástechnikát alkalmazzák. Ez a megközelítés mintegy parafrázisa a két dimenzió közötti határnak: a festészet és a divattervezés egymásra reflektál, ahogyan a ruhák a festményekről „lelépnek” a térbe.
Adele Frank művészi alkotásai túlmutatnak a ruhákon és festményeken. Festővászonból, fémből, gyöngyből készült kiegészítői szintén visszakapcsolódnak a ruhák motívumaihoz, így az alkotások szerves egységet alkotnak és viselőik maguk válnak az alkotás részévé.
Adele Frank művészetében a női identitás kérdései központi szerepet kapnak, gyakran reflektálva a szépség társadalmi és politikai kontextusaira, miközben finoman egyensúlyoz az esztétikai időtlenség és a modern provokáció között. Adele Frank gyakran a nőiesség klasszikus és kortárs megjelenési formái között keres párbeszédet, új perspektívákat nyitva a női identitás és hatalom kapcsolatáról.

Festmény-Ruha Parafrázis II. (2022)

Az alkotás festett selyemruhát ábrázol, melynek tervezése során a művész hangsúlyt fektetett a test és az anyag közötti kapcsolat kifejezésére. A ruha motívumai élénk színekben pompáznak, míg a festményen ugyanaz a minta és forma látható, ezzel vizuálisan összekapcsolva a két médiumot. A ruha nyakán egy tahiti gyöngyből és ezüstből készült ékszer helyezkedik el. A mű a szabad, folyékony mozgás és a forma összeolvadásának vizuális parafrázisa, mely az olajfestmény és a ruha közti párbeszéden alapul.

2019

Transzvesztita díva a kifutón (2019)

Az alkotás az identitás és a gender határainak feszegetéséről szól. A tervező több divatbemutatóján is drag queen-ek szerepeltek, mivel úgy érezte, hogy ez az extrém nőiesség megjelenítése tökéletesen illik ruhakollekciójának bemutatásához. A festményt egy magazinban történt média megjelenése után készítette.

A két mű szorosan kapcsolódik művész első regényéhez, amely tele van rejtélyekkel és a klasszikus angol detektívregények hagyományait követi. A festmény finoman ábrázolja a főszereplő, Mary Bride karakterét. Egy többdimenziós narratíva, amely intellektuális és érzelmi utazásra hívja a nézőt.

Flags (2018-2019)

A nemzeti identitás szimbolikáját vizsgálja, és az ebből fakadó feszültségeket tárja fel. Az erőteljes kompozíciók, gyűrt textúráikkal és élénk színeikkel, egyszerre szolgálnak a kulturális örökség ünnepléseként és annak megosztó potenciáljának kritikájaként. Ezek a művek különösen rezonálnak a mai globális társadalmi-politikai környezetben, ahol a nemzeti szimbólumok egyszerre jelentenek összetartó erőt és megosztó tényezőt.

Modern Venus IV. (2007-2008)

A ‘Modern Venus IV’ az időtlen szépséget modern absztrakcióval ötvözi, hangsúlyozva a nőiesség törékenységét és erejét egyaránt. A szépség és a hatalom folyamatosan változó természetére kíván rávilágítani. A Venus-t nem statikus szimbólumként, hanem folyamatosan fejlődő narratívaként ábrázolja ezzel is reflektálva kulturális és esztétikai változásokra. A festmény ihletői a milói Vénusz, a Szabadság-szobor és a Függetlenségi Nyilatkozat voltak.

Modern Venus III (2008)

A művész Botticelli Vénuszát most vasrácsok mögé zárva ábrázolja. Folytatva karaterének felfedezését, Adele Frank „Modern Venus III” című műve a nő és a hatalom kapcsolatának megítélését elemzi.

Modern Vénusz I – Keep the shape ( Tartsd az alakod!) (2007)

A tervező 2007-ben részt vett a Pret a Porter Paris kiállításon, ahol kollekciója mellett bemutatta az „Modern Venus – Keep the shape” című extravagáns olaj-textil-felfújható szexbaba fém-papír szobor installációt is, amely politikai és társadalmi kritikát közvetít.

Metal Venus I-II. (2007)

A Modern Venus (keep the shape) szoborinstallációhoz kapcsolódik a Metal Venus I. és II. sorozat.

Power is our Pride (2007) – Hatalom a mi büszkeségünk

A Power is our Pride a hatalom természetét vizsgálja, kiemelve, hogy a hatalom miként válik büszkeséggé, de egyben zsarnoksággá is. Ez a festmény a hatalmi struktúrák kritikája, legyen szó nemzeti vagy nemzetközi szintről. A mű kihangsúlyozza, hogy a hatalom birtoklása egyszerre jelent felelősséget és kísértést, és az emberek hogyan torzulhatnak el, ha ezzel a hatalommal visszaélnek.

New Age (2007)

A kompozíció vizuálisan hívja fel a figyelmet az emberi kapcsolatok elidegenedésére az új korszak energiája és ígéretei fényében. Ez a mű egyensúlyt keres a természeti világ és a digitális kor között, ahol az emberek egyszerre részesei a fejlődésnek és elszenvedői a társadalmi távolodásnak. A darabokra tört kereszt azokat az értékeket szimbolizálja, amelyek elveszni látszanak a technológia előretörésével.

– Királynő d8: 1945. aug. 6. 08. 15.: az amerikai Enola Gay repülőgép ledobja Hirosimára az első atombombát. A bomba neve “Little boy”- kisfiú volt.

– Bástya e8: 1937. december: 300000 embert mészároltak le és 20000 nőt erőszakoltak meg a japánok inváziójuk során a kínai Nankingban.

– Király g8: ezt a csillagot kellett viselniük a zsidóknak a náci rezsim alatt.

– Bástya a7: 1940: az NKVD Sztálin utasítására 21800 lengyel tisztet és polgári személyt gyilkoltatott meg Katyn-ban. A mészárlást az oroszok tagadták, és a németeknek tulajdonították.

– Gyalog f7: 1915. ápr. 22. I. Világháború: a belga Ypern városában vetettek be először mérges gázt, amely ezután elterjedt vegyi fegyverré vált. A németek 170 tonna klórgázzal megtöltött palackot helyeztek el a frontvonalon.

– Gyalog g7: Sarajevo, 1993: Európában, korunk véres háborújában a valaha egy államot alkotó nemzetiségek gyilkolták halomra egymást. A háború egyik mementója a szarajevói olimpiai stadion, mely temetőként funkcionált.

– Gyalog h7: 19 év volt a Vietnámban elesett amerikai katonák átlagéletkora.

– Futó b6: Szudán-Darfur : 2003 óta fegyveres milícia gyilkolja a lakosságot- becslések szerint 400000-en haltak meg, a mészárlás hasonló az 1994-es ruandai népirtáshoz.

– Gyalog d5: Osama Bin Laden az iszlám nevében indította meg háborúját.

– Futó h5: Irak: az USA beismerte, hogy nem találtak tömegpusztító fegyvereket Irakban.

Restricted Area Önarckép (2006) ( Lezárt terület)

1949-ben a 22 éves modell-színésznő, Marilyn Monroe 50 dollárt kapott azért, hogy meztelenül pózoljon egy Los Angeles-i fotós számára, egy vörös bársony háttér előtt. Ez a kép később a történelem leghíresebb naptárfotójává válik, és az első Playboy magazin számának fő attrakciója lesz. Az eredeti képének mintájára Adele Frank magáról elkészítette ennek új verzióját, amely a „Restricted Area” címet kapta.

A „Restricted Area” című festmény Adele Frank tiltakozása a női test árucikké válása ellen. A festmény Marilyn Monroe híres naptárfotójának újraértelmezése, de míg Monroe képe a szexualitás piaci értékét hangsúlyozta, addig Adele Frank műve ennek ellenpólusát képviseli. A művész saját testét sárga szalaggal lezárt területként mutatja be, amelyhez nem férhet hozzá a fogyasztói társadalom. A „Restricted Area” egy ironikus visszautalás a női test történelmi kizsákmányolására, ugyanakkor erős, személyes kiállás az ellen, hogy a női test szabad préda legyen.